Címlap Városunkról
Tartalomjegyzék
Történeti áttekintés
2.oldal
Civitas Fortissima
Palócország fővárosa
Minden oldal

Városháza Civitas Fortissima  

 

A huszadik század következő tragédiája a második világháború volt. A gazdasági és katonai veszteségeken túl a haláltáborok áldozatává vált a város korábbi virágzásában nagy szerepet játszó zsidóság, amely az egyik legrégebbi magyarországi diaszpóra volt. Az országban elsőként védetté nyilvánított műemléki zsidó temető vendégkönyvének bejegyzései szerint a ma élő leszármazottak a tengereken túlról is hazalátogatnak.

A második világháború után, a kommunista hatalomátvétel idején a demokratikus pártokra szavazó polgársága révén gyorsan kiérdemelte a „reakciós fészek” címet. Rákosi Mátyás 1949-ben teljesítette a „salgótarjáni pártszervezet kérését” a megyeszékhely áthelyezése ügyében, akik egy fennmaradt dokumentum szerint a jó választási eredmények jutalmaként kérték a megyeszékhely áthelyezését. A székhely áthelyezés közvetlen következményeként a megyei közigazgatás is áttelepült, a város intézményeinek, vállalatainak vezető szakembereivel együtt Salgótarjánba. A következő másfél évtizedben az új székhely egyoldalúan kedvezményezett, kiemelt helyzetű centrummá vált. 1950 és 1954 között Balassagyarmat, mint a megye második legnagyobb lélekszámú városa a beruházásoknak mindössze 0,1%-át kapta! A hatvanas évek elején több ezer ember járt be a helyi munkalehetőségek hiányában a fővárosba naponta.

A hatvanas évek második felében az új gazdasági mechanizmus idején a város sikeresen élt az új lehetőségekkel. A város szélén ipar- és lakótelepek épültek, nőtt a munkahelyek és ennek köszönhetően a betelepülők száma, fejlődött az infrastruktúra. Megpezsdült a város szellemi élete, kiadták a várostörténeti monográfiát, megalakult a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság, a Honismereti Kör és színház hiányában ugyan, de újraéledt a színjátszás – 1967-től Balassagyarmat ad otthont a Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok nemzetközi és országos találkozójának.

A rendszerváltás óta ismét egy megújuló, változó városban élünk. Napjainkban a 17 ezer lakosú Balassagyarmat nem csak a 29 településből álló kistérségnek, de Nógrád megye teljes nyugati részének is a központja. Gazdasági és főként kereskedelmi vonzáskörzetéhez jó néhány szlovákiai település is tartozik. Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak (2004) köszönhetően a város visszanyerte újra természetes, a Trianoni országvesztés előtti életterét.

A város kulturális, oktatási, egészségügyi, kereskedelmi, gazdasági, igazságszolgáltatási és közigazgatási központ. Az önkormányzat Nógrád megye második, a város legnagyobb foglalkoztatója, amely több mint 1800 főt foglalkoztat közalkalmazotti és köztisztviselői státuszban. Intézményein keresztül nemcsak a város, hanem 80 ezer nógrádi, a kórház egyes szakterületein 800 ezer polgár ellátásáról gondoskodunk. Joggal hívnak minket „diákvárosnak” is, hiszen tanévenként megközelítően 6000 diák tartózkodik a városban, az önkormányzat által fenntartott 3 általános és 5 középiskolában. A településen ezeken túl működik római katolikus egyházi, alapítványi és magán iskola is.

Az 1897-ben alapított Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet az elmúlt 7 év során mintegy 2.5 milliárd forintos beruházással jelentősen megújult, napjainkban közel 700 ágyon fogadja a térség, a megye és a régió betegeit.

Balassagyarmat gazdaságát történelme során soha nem uralták ipari centrumok, de szinte minden évtizedben jelen voltak a nagyszámú munkahelyet jelentő gyárak. A városban működik Európa legnagyobb kompresszorgyára a Delphi, amely a világ vezető autómárkáinak légkondícionálóihoz gyárt alkatrészeket. Másik legnagyobb üzemünk a Prysmians kábelgyára. Sajnálatos tény, hogy Magyarország leggyengébb gazdasági mutatókkal rendelkező megyéjében kell boldogulnunk. Azonban gazdasági vonzerőnk az Észak-Magyarországi Régión és a megyén belül is az élbolyhoz tartozik, főként az itt élő polgárok kreativitásának, vállalkozó szellemének köszönhetően