Címlap Történeti áttekintés
Tartalomjegyzék
Történeti áttekintés
2.oldal
Civitas Fortissima
Palócország fővárosa
Minden oldal
Városháza Balassagyarmat - történet

Balassagyarmat kedvező fekvésének köszönhetően már jóval a honfoglalás előtt lakott hely volt. Máig nem bizonyított, de valószerűnek tekinthető az a feltételezés, mely a Ptolemaiosz Klaudiosz, a neves ókori tudós Kr. u. 150 körül írt művében szereplő Iscenum-Uskenon nevű települést, kelta-jazig kereskedelmi központot Balassagyarmattal azonosítja. A vidéken már a rómaiak idején fontos útvonalak futottak át, melyek Pannóniát az északi és keleti területekkel kötötték össze. A középkorban ilyen fontos útvonalnak számított az Ipoly völgyében a Kassa-Visegrád, majd budai út. Az Ipoly folyó átkelésre alkalmas helyei így természetes forgalmi csomópontoknak számítottak. Ezt a lehetőséget, mint medenceközpontnak Balassagyarmatnak sikerült a legjobban kihasználni.

A település nevében hordja eredetét: egyik honfoglaló törzsünk (Gyarmat) tagjai telepedtek meg itt. Balassagyarmatnak az Ipoly déli partján tipikusan hídfő szerepe volt, itt volt a folyó legforgalmasabb átkelőhelye. Talán az Alföldről észak felé irányuló kereskedelem egyik ellenőrző állomásaként is szolgált. Időnként maga a király és kísérete is meglátogatta vidékünket. Különösen IV. Béla fordult meg sokszor erre, a zólyomi vadászterületekre utaztában.

Ezt követően kezdhette meg az akkor még lakatlan terület benépesítését Detre fia Miklós, aki a család ősei sorában a nagy telepítők közé tartozott. Ő építette azt a védelmi célokra is alkalmas lakótornyot, mely a későbbi városcímernek is mintaképe lett.

A források szerint Gyarmat 1330-tól vásáros hely. A mezővárosi jogot adományozó oklevelet nem ismerjük, először 1437-ben említik a települést „oppidum”-ként. A 14-15. században a település a Nógrád és Hont megyei nemesség nádori igazságszolgáltató gyűléseinek helyszínéül is szolgált. Elmondható, hogy középkori virágzása idején városunk nemcsak gazdasági, hanem közigazgatási központtá is kezdett válni.

Thumbnail imageGyarmat 1500-ban került véglegesen Hont vármegyéből Nógrádba. A török hódításig tartó az időben a Balassák fényűző reneszánsz várat tartottak fent, melyekről a régészet által feltárt érett reneszánsz kőfaragványok, és egy pikáns életképet ábrázoló üvegkupa is árulkodik.

A török hódítás a város létét veszélyeztette, fontossága végvárként, a felvidék kapujaként lett egyre nagyobb. Többször cserélt gazdát a harcok során, míg végül 1663-ban a török elfoglalta és felégette. Az 1670 táján készült urbárium szerint: "Ezen Gyarmath városa elpusztult, mivel mellette végház építtetett".

A tizennyolc évvel későbbi egyházvizsgálati jegyzőkönyv pedig már azt rögzítette, hogy Gyarmatnak az elpusztulás miatt helyére is alig lehet rátalálni. A föld színe felett csak egy kis falmaradvány maradt a várból. Az elmúlt években történt régészeti ásatások eredményeként azonban egyre többet tudunk a középkori városról. Az óváros alatt a föld megőrizte a vár maradványait és egy reneszánsz palota díszesen faragott köveit is. Legutóbb a Bercsényi utcában tártak föl egy 15-17. században használt temetőt.