Címlap Civitas Fortissima
Tartalomjegyzék
Civitas Fortissima
Második oldal
Harmadik oldal
Negyedik oldal
Minden oldal
civitas Civitas Fortissima

A Legbátrabb Város

Balassagyarmatot, 1919. január 29-én, a magyar katonák hősiessége és a fegyvertfogó polgárok, vasutasok önfeláldozása felszabadította az idegen uralom alól. Cselekedetük értékét növeli, hogy mindezt önszántukból, a hatalom akaratával dacolva vívták ki. Tettüket a katonai vitézség, a hazaszeretet és a polgári összefogás példájaként tartjuk számon.

A huszadik századi magyar történelem sorsfordítója az 1918 októbere és 1919 vége közötti rövid esztendő, amely alatt három radikális rendszerváltás játszódott le Magyarországon, miközben az ország elveszítette területének kétharmadát. 1918 őszén bekövetkezett az Osztrák-Magyar Monarchia háborús veresége, rövid napok alatt megdőlt az ezer éves Magyar Királyság, és a Károlyi Mihály vezetésével létrejött kormány egy demokratikus Magyarország létrehozását tűzte zászlajára.

Az ország peremrészein élő nemzetiségek elszakadási, valamint a cseh, román és szerb kormányok területszerző törekvései, de főként az általános és folyamatos válsághelyzet, nem kedveztek a demokratikus kibontakozásnak. Ebben a helyzetben vette kezdetét novemberben a cseh, román és szerb támadás, mely a győztes hatalmak (Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, Olaszország és szövetségeseik) jóváhagyásával, sőt hathatós segédletével rövid idő alatt elszakította a Felvidéket, Erdélyt és a Partiumot, valamint a Délvidéket. A tragédia bekövetkeztét elősegítette a kormányzó erők történelmi tévedése is, akik a mindenáron képviselt pacifizmus („békepártiság”) jelszavával meg sem kísérelték a fegyveres védekezést.

Károlyiék csak 1919 januárjában kezdték felismerni politikájuk tragikus következményét, és láttak hozzá egy ütőképes haderő létrehozásához.

Akkorra azonban a csehszlovákok már bevonultak a történelmi Nógrád vármegye északi részére, majd január 3-án Losoncra, egy hétre rá pedig megszállták a szomszédos Hont vármegye székhelyét, Ipolyságot. 1919. január 15-én több ponton átlépve az Ipolyt, elfoglalták a folyó déli partján fekvő vasútvonalat és Drégelypalánkot. Ezt követően egy alig negyvenfős különítmény bevonult Balassagyarmatra. Birtokba vették a vasútállomást, a postát és a laktanyát, a város vasúton túli részét és száz méteres sávban a Sivító-telepet. A laktanyában lévő nemzetőröket lefegyverezték. Az itt állomásozó magyar csapatok távoztak a városból.